szerző: Varga Iván · 2010. október 5.

Loading ...
Ha azt kérdem mi az ami nélkül elképzelhetetlenen a Balaton, nos az embernek sok minden Balatonikum számba menő dolog az eszébe jut, de gondoljunk csak bele mi lenne velünk a balatoni büfés nélkül?
De tényleg. Komoly kérdés ez, mely egy kitűnő “
ételkészítési és kipróbálási” blog bejegyzése és az ott kibontakozott vita kapcsán merült fel bennem.
Tény hogy vannak olyan balatoni büfék melyek akár jók, akár rosszak valahogy hozzátartoznak az adott balatoni partszakasz, vagy strand képéhez és (illathalmazához) hangulatához. Hogy mi lenne velünk nélkülük egyes napokon, jobb bele sem gondolni, s ezzel ők maguk is maximálisan tisztában vannak. Vannak kik visszaélnek ezzel, s megint mások, akiknek visszatérő vendégei vagyunk.
De hogy nekünk magunknak mik az elvárásaink, nehéz megmondani, hiszen ha nem lennénk vevők az olykor silány felhozatalra, jobb lenne ha ki sem nyitnának. Így meg minden szezon kezdetén és végén az ő siránkozásuktól hangos a sajtó…
Nem ártana a strandok és éttermek minősítési rendszeréhez hasonlatos jelzés, hogy tudjuk mit mond a szakma és mit mondanak a vendégek, mely büfékben garantált a minőség, a balatoniság és a gyorsaság triumvirátusa…
Belevágjunk? Várom a kommenteket tavaszig!
Nyilván több tucat díj kiosztható lenne, mint ahogy kritika is.
És persze, ha nem szeretnénk őket az alábbi fenntartásokkal, nem állnánk sorba:)
| A balatoni büfés kifejezéshez társul egyfajta “gyorsan, minél több pénzt” érzés. Aki ilyenbe fog, az nem azért teszi ezt általában, mert belátható időn belül tisztes hasznot akar realizálni, netán a szakmai érdeklődés / kihívás vonzza, hanem kifejezetten az adott nyáron már vissza akarja hozni a befektetett pénzt, sőt nem létezik, hogy ne is keressen már valamennyit ezen időszak alatt. Ebből kifolyólag, azt gondolja, hogy ezt csak egyféleképpen lehet elérni, méghozzá csak úgy, hogy alacsony minőségen szolgáltat. Adódik a kérdés, hogy ez miért jó neki, és a válasz is legalább ilyen egyszerűen adódik: nincs semmilyen minőségi számonkérés (most nem az egészségügyire gondolok), elvárás, és belefér, hogy egy vendég ne menjen vissza másnap hozzá. Ezáltal a legolcsóbb nyersanyagokat fogja használni, legegyszerűbb munkaerőt, nem figyel oda részletekre, és ne várjuk mély gondolkodást sem, amivel esetleg új dolgokat tudna kitalálni. |
|
| Ő a balatoni büfés, aki nem szarozik, legalább tízféle ételt árul. Hogy saslikra, milyen igény van, kit érdekel, kell hogy legyen az étlapon. Kolbász, ne vicceljünk, simán. Süt ő pizzát is, van lángos, hamburger, palacsinta, hotdog, stb. Ő az akinek még darabonként is beletörne a bicskája, hogy az adott egyfajta ételt rendesen megcsinálja, de nehogy már ne legyen minden. A balatoni büfés az, aki követi a trendeket. Mindenhol gyros van, őt néznék hülyének a többiek, ha ő nem árulna. Az persze mindegy, hogy a gyrost amúgy sem illik magyaroknak árulni, de a Balatonra mindenképpen kell. Inkább gyrosban gondolkodjon vagy hekkben, véletlenül se süssön magyar halat, amellyel egyébként még a versenytársai felé is tudna kerekedni, hiszen kevesen árulnak hekken kívül mást…
És végül ő az, akinek a lánya és a helyi polgármester/strand üzemeltető lánya egy osztályba jár, így nem is kérdés, hogy azt a büfét ki veszi ki az elkövetkezendő öt évben. |
|
Címkék: balatoni büfék, balatoni büfék minősítő rendszere, balatoni büfés, balatoni gasztronómia, balatoni kajáldák, Balatonikum
Beküldve a(z) A helyzet..., Ajánló, Mások írták kategóriába |
Szóljon hozzá valaki!