# 27. A diszeli volt Sztankovics malom (ma Első Magyar látványtár) és az ötlukú kőhíd (Tapolcai-medence) „A Balaton épített csodái”, “Az Észak-Balaton csodái” jelöltje
A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 2 pontot ér!]
Valahol a Tapolca – Diszel felől Hegyesd felé menet jobb oldalt a turistatérképen jelezve vagyon egy rom „Vashámor” felirattal. Megpróbáltam megtudni róla valamit, de e kísérletem egyfajta kalandozásba torkollott: a vashámorok (víz hajtotta óriáskalapácsok), mellett malmok is működtek, egy ezek közül pedig igen híres volt, és némi hányattatást, majd funkcióváltást követően ma is az: Első Magyar Látványtár néven fut, nem úgy, mint hajdan volt malomkereke, illetve turbinája…
Bár Kapolcson üzemelt a legtöbb (11) malom, de a XIX. század végi források, és a megmaradt épületek alapján Diszel sem volt kisebb jelentőségű. Határában, Hegyesdtől lefelé 8 malom, illetve vashámor működött, melyek közül hat, ha romosan is, de többé-kevésbé átvészelte a XX. századot.
A XIII. századtól folyamatosan említenek diszeli vízimalmokat, melyek részben a nagybirtokos, részben a nemesi családok birtokában voltak. Ennek a malomnak a legelső ismert tulajdonos Szüts Géza volt, aki 1905-ben készíttetett helyszínrajzot a „fekecs” malom átalakítási tervéhez. Az oklevelet nemcsak ő, a mérnök és a szakértő, hanem Stankovics György molnármester is aláírta, akit nem sokkal később, 1911-ben már tulajdonosként köszönthetünk.
Na ez a molnár, a Sztankovics, meg nem abból a fajtából való ember volt, aki meg tud ülni a babérjain: állandóan fejlesztett, átalított, építkezett.
Leszereltette a vízikerekeket, és helyettük vízi turbinát alkalmazott, emellé pedig korszerű hengerszékeket, szitát, daragépet, koptatóberendezést, tisztítógépet és serleges felhordókat építtetett be. A két épületet, a malmot és molnárlakást kétszintes hídházzal kötötte össze, amelynek alsó szintjén a gépház, felül pedig a malom és lakás közötti átjáró helyezkedett el.
A turbinák 1930-tól már Diszel áramellátását is biztosították, 62 család fizetett azért, hogy élvezhessék az elektromosság áldásait. Az üzlet jól ment, a család a legelismertebbek közé verekedte magát a helyi társadalom megbecsült tagjává vált, mígnem… Igen, jól sejtik előbb az államosítás jött, majd községet is bekapcsolták a távvezetékes villanyáram-rendszerbe. A Sztankovics molnár, a halápi kőbányából ment nyugdíjba, szebb napokat látott malma ebek harmincadjára jutott.
A Stankovics malmot kezelője sorsára hagyta. Tetőzetét egy erős szélvihar megemelte, horganyzott lemez borítását ledobta. A malom folyamatosan ázott; vörösfenyő padozata és gerendái rohadásnak indultak, az emeletek egy idő után egymásba szakadtak.
A romos épület végül a Tapolcai Tanács kezelésébe került, de mivel semmilyen funkciót nem kapott, tovább pusztult. 1987-ben Vörösváry Ákos megvásárolta a malom romjait – a vételárat Kondor Béla 13, felülszignózott rézkarca „helyettesítette” –, feltehetően megmentve ezzel a teljes pusztulástól.
És innen már egy másik történet, egy új aranykor kezdődik, melynek küzdelmektől, kitartástól, és szépérzéktől nem mentes története az Első Magyar Látványtár létrejöttét eredményezte.
Nem lenne kerek a történet, ha nem említeném meg a korábban a malmot, illetve az áramfejlesztő turbinákat hajtó Eger-patakhoz helyben köthető másik csodát, a diszeli ötnyílású „barokknak” is nevezett kőhidat! Olyan mestermű ez, melyből Magyarország szerte keveset találni.
A ívközök kétölesek (3,8 méteresek), így hosszuk – az erős pillérekével és a hídfőkével összeadva – jó 45 métert tesz ki. Okleveles adatok szerint Schracz Károly sümegi kőmívesmester készítette Zala vármegye megbízásából (Zala megye határa régen Nagyvázsonynál volt!) 1791 és ’93 között, s bár arra vonatkozóan nincs írás, ezekben az években épülhetett a hegyesdi híd is.)
Az ötlukú hídon látható Nepomuki Szent János szobor Lóránt Zsuzsa alkotása. A hídról adódik a legszebb rálátás a Sztankovics malom épületegyüttesére.
Zárójelben jegyzem meg, a hegyesdi kistestvérrel szemben itt szinte biztosabbra vehető, hogy helyén korábban is állt híd a római korban, mivel állítólag itt ágazott ketté a hadi és kereskedelmi út délnek, Pécsnek (Sophiane), és nyugatnak, Szombathelynek (Savaria). Egyes források szerint a falutól nem messze a római út néhány száz méteres szakasza ma is jól látható. Én magam ezt a részt még nem találtam meg!
A híd koordinátája: N 46° 53,179′ E 17° 29,844′
Forrás: [1], [2]
Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<
A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<<
Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is
Loading ...
Loading ...
