Balatoniqum

Jöttömmel egy időben gyászhír érkezet Salföldre. A temetés másnapján magam is kimentem a temetőbe, mivel még nem jártam ott. Hülyén hangzik, de emberléptékű… Van tere, hűse, esztétikai értéke: van helye az elmélkedésnek.

S ha itt tartunk, irány a pálos kolostor közeli romja. Bent a rengeteg közepén, a maradványok körül, a fák törzse is mintha erősebb volna, fogható energia árad itt. Kár hogy szerencse kell ahhoz, hogy olyan időszakot fogjunk ki, mikor nem a gépkocsin, vagy lovasfogaton érkező látogatók adják meg az alaphangot a madárfütty helyett.

A kolostort tavaly ismét rendbehozták, de sajnos a szemetelők nyomai itt még borzasztóbak. Amúgy vannak kukák, asztalok, még ilyen célú fedett hely is. Egy szakrális helyen étkezni nem bűn, piknikezésre mégsem ajánlom…  (Úgy hírlik voltak itt éjszakai goa-partyk is!) 

A rom mögött, a vadetetőt elhagyva, Káptalantóti felé véve az irányt, szép erdei séta kínálkozik , fokozottan védett területen (táblák kidöntve, az avarban). Salföldhöz visszakanyarodva tisztásra, majd nagyüzemi szőlőművelésnek helyt adó völgybe érünk.

Mint mindenütt a környéken itt is útszéli feszület hívogat, mutat irányt. Innen a medencére is kitekinthetünk.

(A folytatás és a fentiekhez tartozó képek még ma!)