Balatoniqum

Valaha itt is falu állt, de elpusztult, most pedig vikendházak és pincék veszik körül, elég méltatlan vizuális környezetet teremtve. Valaha a Mindszentkálla feletti Kisfaludi templomrommal egymásra figyeltek. Koruk és tájolásuk is azonos. Valahogy ez két rom, elvesztette szakralitását, talán az újonnan a közelükben emeltek átvették szerepüket és a romok egyszercsak kiüresedtek, kifújta belőlük a lelket a szél.

Mindezt csak azért említem meg mert van itt a Káli-medencében egy igazi csoda: a Sóstokáli templomrom. A Köveskált a Kővágóörsel összekötő út jobb oldalán nehéz észrevenni, úgy belesimul a tájba a Hegyestű irányában. Van azonban egy kis fehér, amúgy tájidegen, építmény nem sokkal az út mellet. Azt megelőzőleg szálljunk le a kerékpárról és ott valahol keresünk egy gyalog mindig jól járható, a magas fűben kitaposott szekérutat, mely a távoli facsoportok felé visz.

Az óriási fakoronák biztos árnyékában egy-egy közepes nyáj elfér delelőben. A fák gyökerei kőhalmokba kapaszkodnak, a Káli-medence szinte mindig járó szelében. Ezek a fák, facsoportok egy-egy házhelyet szimbolizálnak, melyek anno a templomot vették körül.

A szekérút a templom közelébe érve váratlan megszűnik szúrós kórókat cselezve jutunk a templom tövébe. Száz éve még a tornya is állt! (Nekem mindig a „Napfívér Holdnővér” völgybéli romocskája ugrik be, Donovan zenéjével: a két táj színei – sárgái, zöldjai és barnái a sok apró virággal – egyébként is kísértik egymást.)

A teljes anyag ►►► az expedíciónál