A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 1 pontot ér!]

Számomra úgy tűnik, hogy a Balaton keleti partján túl eső területek, valamilyen oknál fogva „kiesnek” a Balaton-régió fogalomköréből: míg a keleten, délen, vagy északon a parttól több kilométerre eső területeket – magától érthetődően – is a Balatonhoz tartozóként tartunk számon.  Vilonya, fényes bizonyítéka ennek a felfogásnak! Ugyan kinek jutna eszébe Balatonfűzfőről Vilonyába kirándulni?

Pedig a szép nevű ősi falu tartogat látnivalókat, mindjárt két csodát is. De higgyék el érdemes gyalogosan, vagy kerékpárral bejárni a környéket, a határbéli Sukori-hegy kettős csúcsáról szép rálátást kapunk a Balaton keleti medencéjére, anno 1908-ben maga Ferenc József is innen nézte végig a Hajmáskéren zajló hadgyakorlatot!

A települést átszelő Séd-patak hajdan sok malom kerekét hajtotta, ma már csak egy vehető szemügyre ezek közül, de erről később, kezdjük a nagyobb csodával, a református templommal és titkaival. Épp a minap omlott be a szószék alatt egy boltozatos pinceszerű járat, mely ki tudja hová vezet. Bizony akár menekülési útvonalként is szolgálhatott, a hajdani erődtemplomból! Sőt, a helyiek több ilyen alagútról tudnak, meglehet ezek feltárására is sor kerül a közeljövőben, hisz igazi turisztikai attrakciót kínál a történet.

Más feltételezések szerint, akár altemplomot, vagy kriptákat is feltárhatnak, a már munkához látott régészek. Utóbbi esetben, magas rangú egyházi, vagy világi személyek temetkezhettek itt, akiknek nyughelyéről eddig nem tudtunk. Bármit is rejtsen a múlt, plusz egy okunk lesz ide látogatni.

„A XIII. században épített református templomot kőfal veszi körül, ami ősi jellegét igazolja. A dongaboltozatú, egyenes záródású szentély még a XIII. századból maradt ránk.” … „A templomot 1702-ben a törökök által lerombolt épületként említették, az 1720-as években építették újjá. Ekkor készült a kazettás famennyezet, Bicskei Földes Mihály asztalosmester munkája, mely 1901-ben a Nemzeti Múzeum tulajdonába került. A templom tornya 1796-ban épült barokk stílusban.”

A templom keleti falában lévő gótikus ablak a második világháború során pusztult el. A szentély északi falában szintén gótikus szentségtartó-fülke maradványai láthatóak.

A falu eredetileg a fehérvári préposté volt, de a XVI. század közepén már a palotai végvárhoz került, újabb száz év múlva pedig a Zichy család birtokolta. Sok malma közül mára már csak egy vízimalom tekinthető meg eredeti berendezésével.

„A ma műemlék malmot a hagyományos vízimalmokkal ellentétben vízszintes tengelyű, lapátos vízikerék hajtotta: az épület alatt átfolyó patak egy függőleges tengelyű turbinakereket forgatott, a turbina tengelyére szerelt lapos szíjkerék működtette a malom gépeit. Az 1946 után is fennmaradt Varga-malmot az őseitől örökölte, és saját kezűleg újította föl Varga László. A malomépület mellett található fűrészgép is eredeti, közel 100 éves.”

Források: [1], [2], [3], [4], [5], [6], [7]

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

Történt néhány éve, hogy elindultam, faluról falura járva, hogy elmondjam milyennek látom a Balaton-part mögötti, sokaknak ismeretlen vidéket. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy elfogyott az útravalóm, jutottam ameddig jutottam. Útleírásom most itt adom közre, azzal, hogy egy (szerverről-szerverre) költözés során a képek bizony elvesztek. Ezért képtelen történet ez, de talán – a BalatoniWIW közösségének segítségével sikerült képbe hozni magunkat. Ha úgy érzitek, ki tudjátok pótolni mondandómat jelezzétek, hozzászólásban. És persze mindazt ami azóta, hogy ott jártam megváltozott:)

Az előző rész tartalma: A Szent György-hegy falvaiban

Nemesguláccsal jár úgy az ember, hogy elsőre igazából nem tud mit kezdeni vele, hova tegye.

Mert amúgy jó (ez esetben szép) helyen van. Ebben nincs is hiba, de az az első benyomásra nem tudja, honnan nézze, szerese meg, mert nem úgy szép, ahogy várnád a neve alapján.

Én is kerülgettem, de akárhogy térültem-fordultam utcáit, zugait járva: nem jött ki belőle semmi… Teljesen elkeseredtem. És akkor lemerült az akum. Bevittem a technikát feltöltetni a kocsmába és kaptam a teremtőtől egy órányi plusz időt – türelmet? – a megismerésre.

Megint körbe. Járni. (Köztünk legyen szólva, dél járt, tikkasztó hőség, a felfedezés örömét gátló idő tombolt! Talán ez is benne lehet az alábbiakban!)

Nem tudom másként magyarázni, de tapinthatóan van e településnek egy termelőszövetkezeti közelmúltja is: világos, ha filmet forgatna valaki a korszak végéről, itt megteheti, adottak a klisék, a sorházak, betárazva télire hasábfával, szokatlan látvány, de legalább praktikus… És vajon melyik kocka-dácsa volt a pártitkár elvtársé? De azért egyre szépül is a falu, van igyekezet, megfelelni a kor kihívásaira. Épül az iskola új szárnya, a régi polgári hangulatú mellé, egyre több színt használnak a homlokzatokon…

Akárhogy is kerülgetem: türelem és kitartás. Ezek a jelszavak. Pedig az iskola is, a templomkert a mögöttes temetővel a régi sírokkal, sugall valamit, olyasmit ami közel áll, állt a nemességhez, a fogalomhoz… . Na, a benzinkút felől ne közelítsünk, ott még a partizánok is látcsövet tesznek a kilátásokra. Egyszóval nincs és mégis van. Nyomaiban nemes is, meg Gulács. Nem gulás! Rá kell szánni egy kis türelmet, lehet is találni benne szépséget, nincs a Balatonnak olyan pontja, ami nem érné meg. De az is lehet, én láttam rosszul. ( A templommal szemközt nyíló kis közt követve, még találni néhány szebb napokat látott, a Balaton-felvidéki kisnemesi falvak építészetére hajazó házikót, de lakóik nem igen értékelik elviskósodott környezetük üzenetét!)

Figyelem: a benzinkút ott jártamkor nem műkszik, a többi fontos egység RENDBEN, temetőben kúttal. Na jó, versenybringával a háton Gulácsot nem másztuk meg, (mint az Bartos Zsuzsa képes beszámolójából kiderül: van mit bánunk) de a hátsó utcák némelyike azért ad irigyelni valót. Aki keres talál.

Már érik a barack, lehet lovagolni is, meg nem csak neves, nemes is: a hegy szellemében. Mállik és épül egyszerre. Megmarad. De soha nem lesz igazi turistacélpont, csupán kitérő, vagy megálló, arra jártunkban.

(Képek pótlása: 1-6 > Bartos Zsuzsa, lásd fenti linken!)

Íme, egy újságíró elcsípett egy utazási kiállításon egy anyukát, aki elmondta:

“Nem titok, mi is horvátországi útban gondolkodtunk, azonban az üzemanyagárak elszabadulásával arra jutottunk a férjemmel, hogy azt a pénzt, amit benzinre költenénk, tegyük hozzá egy balatoni nyaraláshoz. Így a gyerekekkel – két kisiskolás gyermekünk van – nem egy hétre, hanem tíz napra tervezünk. A pontos helyet nem döntöttük el, de az biztos, hogy a déli part a cél, viszont a hely kiválasztásánál sok függ majd attól is, hogy mi van a közelben, és hogy a szálloda milyen szolgáltatásokat nyújt majd.”

Hát kérem, ennyire egyszerű! Hát persze, azok a fránya nyárig biztosan nem csökkenő üzemanyagárak és távolságok: hány nappal is üdülhetünk többet itthon, a Balatonon, mint valamely tengerparton? Komoly érv?

Erre egy egészen komoly kampányt lehet építeni! Csak tessék, hogy tessék!

Történt néhány éve, hogy elindultam, faluról falura járva, hogy elmondjam milyennek látom a Balaton-part mögötti, sokaknak ismeretlen vidéket. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy elfogyott az útravalóm, jutottam ameddig jutottam. Útleírásom most itt adom közre, azzal, hogy egy (szerverről-szerverre) költözés során a képek bizony elvesztek. Ezért képtelen történet ez, de – a BalatoniWIW közösségi erejében bízva – képesekké váltunk (képeket is mellékelni, nem is akármilyeneket!)

Ezúttal Bartos Zsuzsa (1-6 és 11) Balogh Zsuzsa (7-10) sietett segítségemre. Mindketten egy egy önálló blogbejegyzéssel is kiegészítették 2007-es keltezésű mondandómat. Hiánypótló anyagaik nevük alól, illetve a szöveges linkeken érhetők el.

Persze, utólag okos az ember. Nemesgulácsról a zöld jelzést követve, Kisapátiban a temető előtti köznél a hegynek tartó szekérutat választva, neki a hegynek, tartva a zölden jelzett irányt, a bazaltorgonák alatt elhaladva, a turistaháznál megpihenve, majd továbbállva el lehet jutni Raposkára. Onnan pedig már csak egy ugrás Hegymagas, ahonnan elméletben már nem lehet eltéveszteni a csodálatos Lengyel és Ify – kápolnát. Persze. Csakhogy ezt nem vékony kerekű túrabringára találták ki, úgyhogy más utat kerestünk: az már más kérdés, hogy mit találtunk. ­

A Tapolcai – medencét jól ismerők azt állítják, hogy a Szent György-hegy bazaltorgonái a badacsonyiaknál is szebbek. Nos ezt az állítást sem igazolni, sem cáfolni nem tudom: Kisapáti felől nem találtam meg a látványossághoz felvezető utat, pedig többször nekirugaszkodtam, de a szőlők közötti utak szövevényében nem igazodtam el. Furcsállottam is, hogy nincs a faluban kitáblázva, mi merre mennyire, pedig a IV. Béla idejében épült, máig álló Szent Kereszt Kápolnát is megnéztem volna közelebbről. (Szállásomra visszatérve fedeztem fel, a zöld jelzést kellet volna követnem: épp ott volt kihasadva a térképem. Sebaj, a hegy gyalogos körbejárása megér egy teljes napot, jövőre még visszatérek ide! Sajnálom, hogy így alakult, kíváncsi lettem volna a Kaán Károly nevét viselő turistaházra is, amely egész év folyamán üzemel.)

Hiába pillantottam meg tehát a faluközpontban lévő, temető fölötti kápolnát, és a bazaltorgonákat: csak szőlőkóstolásra futotta bolyongásomból. Féltem kicsúszok az időből, ezért tovább indultam, hiszen estig három, a heggyel szimbiózisban élő települést kívántam feltérképezni.

Kisapáti valóban kis település, kevesebb mint négyszázan lakják, sok az új építésű épület, ami azt jelzi a fiatalabb generációk sem vándorolnak el, találnak munkát a szomszédos Tapolcán és a Balaton parton. Bizonyára a szőlőtermelés is sokaknak biztosít megélhetést. A település sajátossága, hogy bármerre is fordítsuk tekintetünket tanúhegyek zárják a perspektívát.

A főutcán nincs sok látnivaló. A polgármesteri hivatallal szemben találjuk a hősi emlékművet, és az épülőfélben lévő emlékparkot. A túloldalt EU-s normák szerint épült, bekerített játszótér. A boltnál letérve juthatunk a templom köré épült régi falurészbe, itt találhatunk néhány felújított parasztházat, valamint a faluvégen meglátogathatunk egy naiv festőt.

A településen két boltra akadtam, de ha megéhezünk meglátogathatjuk a Szent György Pincét is mely két kilométerre Hegymagas irányában keresendő. Kisapáti tiszta és rendezett, de turisztikai szempontból kiaknázatlannak tűnik. (Lehet, hogy a „nagy testvér” a Badacsony valamelyest elszívja a levegőt a mögötte megbúvó területektől?)

Kisapátiról Hegymagasra, onnan padig Raposkára indulok. Némileg meglep, hogy az átkötőút egyszercsak – minden átmenet nélkül – aszfaltosról murvásra vált a Horváth Pince magasában. Ezt követően jutok ki a Szigliget – Tapolca közútra. Hegymagoson átkerekezve érkezek meg a „zsákba bújt” Raposkára.

Egyenes, hosszú lejtőn csurgok le a templomig. Leteszem a bringát, mert onnan már nincs nagyon hova. Az utca a temető felé elfordul. (Erre lehet a Viszló – patakon átkelve a vasútállomásra jutni. Onnan vissza meg csak erre vezet út

A temetőt ajánlom az erre járok figyelmébe: az első világégés hősi halottjainak, egyedi emléket állítottak: katonás rendben sorakoznak a fenyők, mindegyik törzséhez egy-egy fejfa tartozik a lét és nemlét szép allegóriájaként. Sok a régről maradt sír is.

Itt a faluvégen a fáradt vándort rönkasztal és rönkszékek csábítják pihenésre, étkezésre, kút is van a közelben. (Jó tudni, hogy a bolt időszakos nyitvatartású: 11-kor zár, ezután délután négytől két órára ismét kinyit. Vendéglátó egységet nem találtam.

A település völgyben fekvő része régi építésű, a műút felőli –bejárati rész az utóbbi évtizedekben épült. (A házakat elnézve meg merem kockáztatni: sokan Tapolcáról költöztek ki ide, de legalább is ott dolgoznak.)

Raposka nagyon természetközeli és csendes, már-már álmatag. A kis falu közepetáján néhány parasztházat szépen felújítottak, illetve átépítettek. A múlt és a jelen jól megfér egymással az Árpád-korban már lakot faluban. A közösségi ház könyvtárában több gépen gyerekek interneteznek, játszanak, de innen tartja a kapcsolatot az otthoniakkal egy külföldi házaspár is. Az épület mögötti parkban árnyékos játszótér várja a kicsiket. Hátrébb a focipálya környékén szelektív hulladékgyűjtők sorakoznak. Nagyon pipec itt minden, gondozott a falukép. Aki nyugalomra vágyik az Raposkán megtalálja amit keres. (Eladó házak és telkek várnak vevőre!)

A Szent György – hegy bazaltorgonái és a borospincék innen is megközelíthetőek, sőt jó darabon aszfaltos út vezet felfelé. (A térkép mindenesetre legyen kéznél!)

Hegymagasra menet a Keszthelyi–hegység és a Tapolcai–medence csatornákkal, patakokkal szaggatott lapálya tárul elénk. A terület gazdag élővilágára a fejünk fölött élénk légi forgalmat bonyolító madarak számából következtetek.

Maga Hegymagas kellemes meglepetéseket tartogat. A főutcán végighaladva nem sok érdekességet látni. Az azonban bizonyos, hogy a Szent György–hegy környéki falvak közül itt használják ki a leginkább falui és bor–turizmus kínálta lehetőségeket. Reklámtáblák tömkelege igazít útba, merre keressünk szállást, pincét, lovardát, látnivalót.

Szokás szerint lemerülőfélben van a fényképezőgép aksija, betérek hát a könyvtárba töltetni. (Teleházas, többgépes internet elérés… Segítőkészség.) Van tehát bő egy órám körbejárni a települést.

A templom, vagy a kocsma felől indulva találhatjuk meg a régebbi településrészt. A Tapolca patak zubogójáig elnyúló hosszan lejtő utcában szépen felújított házak sorakoznak, melyek valószínűleg üdülőingatlanként funkcionálnak, de a lakott épületek is szemrevalók. (A pataknál van a régi malom, melynek kertje nyáron kempingként és gyerektáborként is működik. A leeresztett sorompó és a „Vigyáz a kutya harap!” engem elriasztott a közelebbi szemügyre vételtől.)

Ezen a településrészen az új építésű lakóházak is követik a népi építészet Balaton-felvidéki hagyományait. A többször átépített templom alapjai már az Árpád-korban álltak, oldalában találjuk a millenniumi és a hősi emlékművet. Hegymagason sok egész évben nyitva tartó szállás közül válogathatunk.

A település igazi vonzerejét a Szent György–hegy déli lejtőjén a szőlők között kacskaringózó utak, a borospincék, üdülők között feltáruló panoráma, továbbá a Lengyel-kápolna és a barokk présház adják. (A sárga a zöld és a kék színek dominálnak…)

Káprázatos kilátás tárul elénk. (A Káli-medencétől a Keszthelyi-hegységig.) Nekem szerencsém volt. Délután hat óra felé borús időben vágtam neki a kápolna felkutatásának, ami bizony nem egyszerű feladat: ember legyen a talpán aki kapásból megtalálja! Mire hét óra tájban ráleltem, elvonulóban voltak a fellegek és a lebukni készülő narancsszín napfény pásztázta a völgyet, mesterien keverve a színeket.

Aki nem éri be ennyivel, kísérletet tehet a légvonalban közeli hófehér Ify-kápolnához vezető út megtalálására is. Nekem erre már nem maradt időm.

Amilyen kellemetlen volt felfelé olyan áldás lefelé a 10%-os lejtő, Kisapátiig gyakorlatilag nem kell a pedálra nyomni…

Ami nekem a bicikli okán kimaradt (amerre az elején elindultam, azt az utat Bartos Zsuzsa járta végig és itt elmeséli és bemutatja mit látott (Kasza Béla pedig, – ugyanitt – ugyanezt teszi VERSBEN:)

(Két dolog maradt még bennem: az egyik, hogy a gépi művelésű szőlők között folyamatosan vinnyog a vércsék hangjára játszó madárriasztó, ami egy idő után idegesítővé válik, de megértem a birtokgazdákat, a másik, hogy számomra irigylésre méltó módon a mai napig is kiadnak építési engedélyeket olyan fenséges panorámájú helyeken, ahová szerintem nem lenne szabad már építkezni, mert pont az így emelt ingatlanok veszik el más mezei halandótól a kilátást. Hiába akinek pénze, hatalma, kapcsolatrendszere ezt megengedi, azt tesz amit akar.)

Ha arra is kíváncsi vagy milyen segítőkész a BalatoniWIW közössége, milyen megjegyzésekkel egészítették ki mondandómat és milyen itt nem publikált képeket küldtek történetemet illusztrálandó, nézz rá az eredeti bejegyzésre és az ahhoz fűződő több oldalnyi kommentre, megéri!

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

Hogy milyen időnk lesz? Hát tipikus ki-tudja, az előrejelzés szerint leginkább kirándulóidőnek mondanám, de vízre is lehet szállni vele:

Húsvéti balatoni időjárás előrejelzés…

Említést érdelem, hogy Balatonfüreden 7-én, szombaton az első hajó fogadása alkalmából a kikötőben is lesz egy kisebb műsor, és a két nosztalgiahajón ingyenesen hajózhatatlanunk. Érdemes tudni, hogy a hétvégeken, beindul a menetrend szerinti balatoni hajóközlekedés is, így több kikötőből is hajóra szállhatunk Húsvétkor.

Zalakaroson pedig pluszban a húsvéti programkavalkád mellett légi locsolás is lesz, ami egyfajta kis légi parádét jelent, a helyi reptéren.

Aki meg nem fér a bőrébe még mindig jelentkezhet,( várja a)

(Nekem egy órámba telt míg összeszedtem, az aktuális programokat, pedig semmi hasznom belőle… EZZEL kívánva kellemes ünnepeket!)

A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 1 pontot ér!]

A Csopak jelképévé vált torony olyan, hogy első látásra nincs benne semmi különleges: nem is túl magas, kicsit szürke, csonkának csonka, de mégis csak egy csoda a maga nemében. Csoda, hogy megmaradt, de nem csoda hogy még mindig áll, s az sem, hogy más itt bőven található látványosság közül e falak váltak a helység ismertető jegyévé. (Pedig fellelhető itt egy – igaz toronytalan – templomrom, két felekezet, két a török pusztítás utáni temploma, vagy az angolkisasszonyok – csinos – nyaralója, hogy az emeletes „Plul” vízimalmot most csak említsem, a Renolder kastéllyal és kertjével együtt. És akkor még kimaradt az ivókút, a Szent Donát szobor, a hősi emlékmű és a közeli Endrődi Sándor kilátó, amelyekről fogunk még itt e felületen szólni, az egyébként is mindig a legszebb arcát mutató csodálatos település egyéb bájaival egyetemben.)

Rendhagyó módon, az alábbiakban a BalatoniWIW közösség egyik legaktívabb tagjának Schubert Erzsébetnek, a közösségi oldal legkorábbi „csodafeltáró” bejegyzését másolom ide, hiszen minden benne van, amiről magam szólni kívánnék még a csopaki csonka toronnyal kapcsolatban!

A falu központjában álló Csonkatorony a 15. sz.-ban emelt, ám 1830-ban villámcsapás nyomán leégett Szent István templom harangtornya volt. A torony a falu közepén Kishegy felé haladó Kossuth Lajos út végén található.

Rómer Flóris bencés pap-tanár-régész 1861-es csopaki vizsgálataiból tudjuk,hogy a templomot 1266-ban Szent István király tiszteletére építtette a veszprémi Káptalan.

“A csopaki kicsi templom hajdan római katholikus paróchia Szent István királynak van szentelve: keletelt szentélye egyenes záradékú, de tornya a szentély keleti oldalához van építve, míg a sekrestye az északi oldalon áll. A bejárás itt nyugatról van alkalmazva, csúcs íves, 4′8′ széles, és 7′ magas anyaga vöröskő.” (Archeológiai Közlemények X.kötet,II.füzet)

A templom 1620-tól 1752-ig többször cserélt gazdát a katolikus és a református egyház között.
A középkori Szent István templomból való az a XVII. sz-i úrvacsorakehely, mely ma is a csopaki református egyház birtokában van.
1757-ben a két községben (Csopakon és Paloznakon) 92 háztartást számoltak össze a püspök emberei.
1830 nyarán villámcsapás következtében leégett a templom tetőszerkezete. 1853 nyarán egy nagy nyári felhőszakadás alkalmával a Séd vize és a hordalék árasztotta el a templomot. A hűbér úr, a Káptalan nem hozatta rendbe valószínűleg tökéletesen a templomot, mert 1882-ben elbontották. A harangok 1961-ig a templomban maradtak, ezekkel hívták a Paloznaki szentmisére, majd 1951-től Csopakra a híveket.

A templom köveiből épült fel a Káptalan tiszttartójának a háza, amely ma a “Dobó Vendéglő”. 1940-től 1961-ig a csopaki plébánia is ebben az épületben volt, a harangok ma az új templom udvarán, az erdélyi stílusú haranglábban laknak. 1977-től 1990-ig helytörténeti gyűjtemény is volt a toronyban.

A Csopaki Nyugdíjas Klub az önkormányzat segítségével pályázatot nyújtott be 2008-ban Csopak jelképének, a Csonkatorony környezetének rendezésére. A projekt 17,5 millió forintba került, melyből 10 milliót a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. állt. A park gyönyörű lett.

Források: [1], [2]

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

Vigalmi negyed, még nem létezik sehol az országban. Siófokon – a Balaton (buli)fővárosában – azonban, idén a nyári főidény hétvégi (buli)éjszakáin vigalmi sétány nyílik (pontosabban a „szórakoztatóipari” Petőfi sétány zárul le a nem fizető vendégek előtt). Az 1000 forintos belépődíj a sétányon található összes zenés-táncos szórakozóhely látogatására teszi lehetővé, ám az egyes szórakozóhelyek ezen felüli belépti díjat is kérhetnek. A belépőjegy – melynek megváltása 23 óra 30-tól, hajnal négyig válik kötelezővé a sétányra belépni kívánkozóknak – nem lefogyasztható.

A Petőfi sétány látogatása az alábbi 17 alkalommal lesz belépti díjhoz kötve:

06.30; 07.06; 07.07; 07.13; 07.14; 07.20; 07.21; 07.27; 07.28; 08.03; 08.04; 08.10; 08.11; 08.17; 08.18; 08.19; 08.20;

Ezzel összefüggésben az egyetlen jó hír, hogy a sétányra való bejutás minden nap ellenőrzött lesz 19-től reggel 6 óráig. Ez annyit tesz, hogy Vasárnaptól csütörtökig ingyenes a sétányra való bejutás, de a beléptetés ellenőrzött (a nem kívánatos személyek szűrése és az italbehozatal tiltása végett). Enne célja a közönség szűrése, az italbehozatal megtiltása, a területen levő vendégek biztonságérzetének javítása.

A karszalag ellenértéke tehát  nem lefogyasztható, viszont mellé hétközi akciókra jogosító kupon-füzetet adnak, melynek célja a hétköznapok forgalmának erősítése.
Siófok kártyával rendelkezők 50%-os kedvezménnyel vásárolhatják meg a karszalagot.
18 év alattiak más színű szalagot kapnak, így a discoban ellenőrzötté válik a szeszes ital és a dohánytermék értékesítése.
A sétányon található szállodák 50%-os kedvezménnyel jogosultak karszalagot vásárolni, melyet kizárólag szálló-vendégeknek adhatnak.
A sétányos üzletek nagyságuktól függően jogosultak továbbá, meghatározott mennyiségű V.I.P. belépőjegyre.

A sétányon üzletet bérlők az alábbi problémákra hivatkozva kívánják bevezetni a belépődíjat és egyéb módosításokat:

- Szezonon belül a hétköznapi forgalom jelentősen visszaesett.
- A vendégek által elkövetett szabálysértések növekednek.
- A vendégek összetétele az utóbbi években megváltozott, ennek egyik fő oka, hogy a környéken nyitva tartó közértekben olcsón megvásárolható alkohol fogyasztásával már ittasan érkeznek a sétányra a leendő vendégek, akik közül jelentős mennyiségű a fiatalkorú.
- Egyes vendéglátó üzletek zajszintje túl magas.
- Az elő- és utószezonban a rendezvények száma nagyon alacsony.

Tehát, kevesebb holtrészeg, problémás tini, kevesebb balhé, több rendezvény a főszezonon kívül, welcome akciók hétközben: ezt kapjuk alkalmanként és hétvégenként 1000 forintért, vagy nem? Majd kiderül. Mindenesetre gyors fejszámolással: hány ember is fér be a sétányra? Elég sok, lesz a bevétel. Nem ártana ebből esténként, hajnalonta néhány plusz rendőrjárőrt fizetni, hogy a vendégek szálláshelyikre tartva is jótékony felügyelet alatt maradjanak.

Vigalmi negyed, még nem létezik sehol az országban. Siófokon – a Balaton (buli)fővárosában – azonban, idén a nyári főidény hétvégi (buli)éjszakáin vigalmi sétány nyílik (pontosabban a „szórakoztatóipari” Petőfi sétány zárul le a nem fizető vendégek előtt). Az 1000 forintos belépődíj a sétányon található összes zenés-táncos szórakozóhely látogatására teszi lehetővé, ám az egyes szórakozóhelyek ezen felüli belépti díjat is kérhetnek. A belépőjegy – melynek megváltása 23 óra 30-tól, hajnal négyig válik kötelezővé a sétányra belépni kívánkozóknak – nem lefogyasztható.

A Petőfi sétány látogatása az alábbi 17 alkalommal lesz belépti díjhoz kötve:

06.30; 07.06; 07.07; 07.13; 07.14; 07.20; 07.21; 07.27; 07.28; 08.03; 08.04; 08.10; 08.11; 08.17; 08.18; 08.19; 08.20;

Ezzel összefüggésben az egyetlen jó hír, hogy a sétányra való bejutás minden nap ellenőrzött lesz 19-től reggel 6 óráig. Ez annyit tesz, hogy Vasárnaptól csütörtökig ingyenes a sétányra való bejutás, de a beléptetés ellenőrzött (a nem kívánatos személyek szűrése és az italbehozatal tiltása végett). Enne célja a közönség szűrése, az italbehozatal megtiltása, a területen levő vendégek biztonságérzetének javítása.

A karszalag ellenértéke tehát  nem lefogyasztható, viszont mellé hétközi akciókra jogosító kupon-füzetet adnak, melynek célja a hétköznapok forgalmának erősítése.
Siófok kártyával rendelkezők 50%-os kedvezménnyel vásárolhatják meg a karszalagot.
18 év alattiak más színű szalagot kapnak, így a discoban ellenőrzötté válik a szeszes ital és a dohánytermék értékesítése.
A sétányon található szállodák 50%-os kedvezménnyel jogosultak karszalagot vásárolni, melyet kizárólag szálló-vendégeknek adhatnak.
A sétányos üzletek nagyságuktól függően jogosultak továbbá, meghatározott mennyiségű V.I.P. belépőjegyre.

A sétányon üzletet bérlők az alábbi problémákra hivatkozva kívánják bevezetni a belépődíjat és egyéb módosításokat:

- Szezonon belül a hétköznapi forgalom jelentősen visszaesett.
- A vendégek által elkövetett szabálysértések növekednek.
- A vendégek összetétele az utóbbi években megváltozott, ennek egyik fő oka, hogy a környéken nyitva tartó közértekben olcsón megvásárolható alkohol fogyasztásával már ittasan érkeznek a sétányra a leendő vendégek, akik közül jelentős mennyiségű a fiatalkorú.
- Egyes vendéglátó üzletek zajszintje túl magas.
- Az elő- és utószezonban a rendezvények száma nagyon alacsony.

Tehát, kevesebb holtrészeg, problémás tini, kevesebb balhé, több rendezvény a főszezonon kívül, welcome akciók hétközben: ezt kapjuk alkalmanként és hétvégenként 1000 forintért, vagy nem? Majd kiderül. Mindenesetre gyors fejszámolással: hány ember is fér be a sétányra? Elég sok, lesz a bevétel. Nem ártana ebből esténként, hajnalonta néhány plusz rendőrjárőrt fizetni, hogy a vendégek szálláshelyikre tartva is jótékony felügyelet alatt maradjanak.

Egy friss kutatás szerint, az online vásárlók aránya Magyarországon jelentősen elmarad az EU- átlagtól. Azonban – és most tessék figyelni – „utazást és szállást foglalt a hálózaton az online vásárló magyar nők 35 százaléka, a magyar férfiak 32 százaléka (az EU-átlag 52-52 százalék). Ennél csak az internetes ruhavásárlás (44-30 a hölgyek javára) az erősebb trend idehaza…

Magyarán, a szállásfoglalás egyharmada az interneten zajlik! És, hogy miért maradunk el, az európai trendtől? Az előleg befizetések akár fele is online zajlódhatna? Na, gondolkodjunk csak! Ha megnézzük a balatoni szállásokat kínáló internetes oldalakat, hamar rájöhetünk… Van mit, hová fejlesztenünk, pedig az internetes beruházások a legolcsóbbak és leggyorsabban megtérülők közé tartoznak. A szálláselőleg pedig, nagyobb biztonságot ad a szolgáltatóknak (jobb az, ha minél több van már előre a zsebünkben). Nem megérné hát egy kis energiát fektetni, szakembert uszítani a kérdésre?

És ez itt nem a reklám helye: nem javaslok senkit. De így még a szezon előtt nem ártana ráuszítani egy-egy online marketing szakértőt és weboldal fejlesztőt a meglévő szálláskínáló oldalakra, vagy a dupla annyi előleg nem ér meg ennyit? Na futás megnézni a „Biztos & gyors MEGTÉRÜLÉS” jeligére a hirdetőbe érkező ajánlatokat:)

A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 3 pontot ér!]

Amennyiben valaki számára, van jelentéstartalma e neveknek: Pimper, Kalligáró az biztos vagy Balaton-felvidéki, vagy nagyon sokat, nagyon figyelmesen járta a környéket. Ha meg netán a család tagja és az itt következőknél „mélyrehatóbb” tudással rendelkezik e kérdésben, jelentkezzék, szóljon, mert a családok eredetéről és történetéről, nem sokat tudunk. Minket, most inkább a Kalligáró érdekel – de, ha már művészi kivitelezésű (ó, hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a beton öntésébe lelket, kreativitást vitt az a mester, amikor még megpingálták a szürkeséget, hogy akár egy évszázadon át gyönyörködtesse a rávetödő tekintetet) kútkávákról van szó, akkor persze a Pimperek is említést érdemelnek.

A Kalligáró kutakról, magam csak annyit tudtam, hogy vannak, ott ahol, más tájra nem jellemzően. Nem csináltam „ügyet” belőlük, ahogy az többségünkkel lenni szokott, elmentem mellettük. Vizet sem nagyon akartam venni belőlük mivel kulacsom a „modernebb” ártézi kutaknál szoktam tölteni. Túráim során kánikulában pedig, hűs patakok, és a mosók hideg vizében veszek enyhületet.

Nem így vendégszerzőink Bartos Zsuzsanna, aki a képeken sokat szereplő Kasza Bélával járta e tájat. Ezért itt a már részben közölt útinaplóik, írásaik segítségével járjuk körbe e témát a beton kútkávák világát a Balaton felvidéken!

Kalligáró A. (Calligaro) czementárugyára Tapolcza feliratú kútkávák ölelnek sok kutat a világ legszebb táján. A felirat kiegészül még a gyártási évszámmal.

Van míveltebb meg “csak” egyenes peremű, de ami a legérdekesebb, a kút három “mellékoldalán” egy-egy motívum látható. Ezek a korsó, a virág vázában és a liba. A negyedik, a főoldal viseli a Kalligaro szöveget. Olyan is van, amelynek egy oldalára két motívumot tettek. Ez a kővágóörsi.

Kalligáró kúttal találkoztunk pl. a Csobáncon a kék jelzésű túraút mentén, ez a híres Várkút. Szépen meg van csinálva.(láttam l986-os fotón is) [# Magam 2007-ben jártam itt, a kút méltatlan állapotban leledzett: csörlője – akkor még - ketté volt törve. ]

Rajta kívül van másik is a Csobánc oldalában, de a SztGyörgy-hegyen kettőt is láttunk, ezen kívül Kisapátiban (Kisapátin), Szigligeten, Révfülöpön, Kővágóörsön, a Folly arborétum közelében (Örsi-h) és Ábrahámhegyen. Itt több is van. Valószínűleg a többségüket még csak ezután fogjuk felfedezni. 1915 és 41 közöttiek, az általunk ösmert legrégebbi az Örsi-hegy oldalában lévő, a legfiatalabb a szigligeti. Ez utóbbin új motívumok vannak és új felirat.: özw. Kaligáróné cement és műköves Tapolca 1941. [# Pontosan meg nem mondom mely falvakban, de a „művészetek Völgye” településein is rémlik néhány. Monostorapátiban – a hegyi részen - azonban több utcányi  van belőlük, a házak előtti utcafronton, szép sorban. Diszel is rémlik…]

Ez a fotó a Folly arborétum közelében lévő kutat mutatja be, a következő 2 kép a szigligeti kútról szól. [#1915-es „kisöreg” és a 1941-es „legény”]

Azt mondhatnánk, na és akkor mi van? Ez semmi. Én mégis úgy gondolom, nem semmi. Az ember barangol hegyen-völgyön- falun át, résnyire nyitott szemmel, hogy aztán időnként kimereszthesse, amikor meglátja, és ebből megtudja, hogy a kutakról ismert Kalligáró A. úr 41-ben már nem élt, özvegye viszont a céget nem temette el, vitte tovább.

Amúgy ezek a kutak nagyon látványosak,(akár régi, lerongyolódott, akár felújított) némelyik működik is, és amennyiben melléjük telepszik (csücsül) a vándor és érti nyelvüket, igaz meséket hallhat. Vagy csak képzelődhet minderről, de ez már részletkérdés, a lényegi valóságban a kút, az ember, a táj és az idő tulajdonképpen egy és ugyanaz, süthet a nap, tombolhat a vihar, ember és kút mindig, mindenhol otthon van ebben a világban. Legfeljebb ebbe pusztul b

Kalligaroék nem csupán szögletes kútgyűrűket gyártottak, hanem pl. útszéli árkot átívelő kocsibejáró két végének lezárását biztosító műtárgyelemeket is.

Ábrahámhegy fő utca [# 1920]

A cement kávájú kutakat figyelve véve a legismertebb Kalligáró mellett, Pimper-kút is akad. Meg Süle és Kelemen is egy kevés. Több Kalligáró-kúttal is találkoztunk, de Pimperrel is. A diszeli Pimper a Kalligáró motívumait használta, feltételezhetően annak örököse, tán a vejkó.

Források: [1], [2], [3], [4], [5]

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 2 pontot ér!]

Nem mondhatni, hogy tájékozatlan lennék a Balaton környéki romok, történelmi emlék és kiállítóhelyek tekintetében, de őszintén megmondom, Balácapusztáról korábban nem hallottam. Amikor is létére – a balatoni csodák felkutatásában szintén jeleskedő Balatonblog – felhívta figyelmem, akkor is úgy csapódott le bennem az infó, hogy Baláca valahol Keszthely környékén keresendő. Pedig nem… Római gazdálkodók villáinak maradványait nem csak Balatongyörökön, vagy Hévízen kereshetjük fel a Balaton közelében. Sőt, a (Közép-Európában) legnagyobbat, a leg ámulatba ejtőbbet, a Balaton észak-keleti szegletében, Veszprém és Csopak között félúton, Nemesvámos és Veszprémfajsz határában találjuk.
Az egykori villa-gazdaság mintegy tíz hektáron terült el, mai szemmel is irigyére járhatunk az egykori tulajdonosok élni tudásának: mind technológiai, mind építészeti szempontból mindaz megtalálható itt, ami az ókor, Krisztus utáni első négy századát fémjelzi. Van itt sok látnivaló, a falfestmények, a mozaikok, az itt talált, feltárt és helyreállított használati tárgyak, termelési eszközök… Ráadásul különleges események és programok is csalogatják az embert, nézzen be ide, képzelje magát oda, azok helyébe, akik itt éltek és csettintsen: „de tudtak ezek élni”!

A balácai római kori villagazdaság egykori tulajdonosának lakóházában négy termet is mozaikburkolattal láttak el. Ezek közül a legnagyobb és legteljesebb, közel 70 négyzetméter felületű mozaikpadló…Sehol a világon nem készítettek akkora méretű római mozaikpadlót eredeti anyagokkal az eredeti helyén, mint a Villa Romana Balácán. Hétszázezer mozaikdarabból rakják össze a képet.

Ha minden igaz, egy 130 milliós beruházás is mostanában fejeződik be, de erről többet a jelenleg még épülő, március végétől beüzemelő honlapról, , illetve a hely facebook oldaláról lehet megtudni majd a jövőben. Annyi biztos azonban, hogy önkéntesként március 31-én már mehetünk parkot rendezni…

Még valami, ha már itt járunk, érdemes megkeresnünk a méltatlanul elfeledett, török pusztította egykori Fajsz templomának maradványait. Itt-ott még állnak a falai, a villaépülettől távolabbi facsoportnál. (Valószínűleg egy római kori épület alapjaira épült a korabeli templom, az itt bőséggel talált kövek felhasználásával. A hajdani falut Árpád fejedelem unokája, Jutas fia, Fajsz alapította.

A Balaton-felvidék tájegységéhez tartozó település római kori neve egyelőre ismeretlen. Az Itinerarium Antonini antik útleírásában a Savariát Aquincummal összekötő út Caesariana állomása a Balatontól északra kereshető. A balácai római villával való azonosítását azonban egyelőre egyetlen adat sem támasztja alá. A római település modern névadója a veszprémi káptalan közeli, azóta már lebontott baláca-pusztai majorsága volt. Lehetséges, hogy a római kori Pannonia provinciát átszelő átlós irányú út sem haladt át Balácán. Kisebb utak biztosították az összeköttetést, valamint a mezőgazdasági termelésre épülő gazdaság kereskedelmi kapcsolatait a Duna és a Balaton felé.

A szántóföldeket Nemesvámos és Veszprémfajsz határában egykor hosszan futó kerítésfalak határolták. A közeli források vizét (Nagykút, Kiskút, Ányos-kút) kerámiacsöveken vezették a földbirtok ugyancsak fallal körülvett 8,79 hektár alapterületű középpontjába. A körítőfalon kívüli jelenségek műhelyekkel, a közelí középkori település épületeivel vannak összefüggésben. A temetők a villaközpont falain kívül helyezkedtek el. A villa korai tulajdonosának monumentális, faragott kövekkel, halommal borított temetkezőhelye közelében mélyíthették földbe az elhamvasztott csontmaradványokat, edényeket, viseleti tárgyakat tartalmazó korai sírokat, míg a csontvázas temetkezési rítus későbbi sírjai inkább a körítőfal északi szakasza mentén, az északkeleti sarok közelében kereshetők.

A villa legkorábbi római kori emlékei a Kr. u. I. századból származnak. Az első épület is e század végén készülhetett el. A II. században eltérő tájolásban építették meg a főépület első helyiségeit, belső udvaros magját, amelyet a századok folyamán többször átépítettek, újabb belső udvaros épületet emeltek, amelyet azután apszisokkal, déli helyiségekkel bővítettek, majd az északi frontot is átalakították. A főépület építkezéseivel egyidejűleg dolgoztak a többi lakó- és gazdasági épületnél is. Nem túl vastag falakkal udvarokra, kertekre osztották az épületek közötti területeket. A római kori villagazdaságot a IV. század vége felé hagyták el. Az omladozó falak között műhelyeket rendeztek be, cölöpszerkezetű házakat húztak fel az Árpád-korban és a középkorban.

A folyamatosan feltárás alatt álló, hatalmas kiterjedésű (tíz hektáros!) római kori komplexum a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum kiállítóhelye – azonban egy széles körű összefogással tényleg csodát csinálnak a jelek szerint. A projekt 130 millió forintos, az EU-pályázati önrészt a nemesvámosi önkormányzat, vállalkozók, a Balácáért Alapítvány és a fejlesztési minisztérium dobták össze, az elnyert támogatás 109 millió forint, a végeredmény pedig a Villa Romana lesz.

A villagazdaság legnagyobb kiterjedését a III. században érte el. 8,79 hektáros központját a szántóföldek, legelők és erdők ölelésében – szabálytalan trapéz alakban – fallal határolták. A falakon belül lakó- és gazdasági egységek, belső falakkal elválasztott dísz- és gazdasági udvarok, virágos- és zöldségeskertek különültek el.

A II. század második felében ide érkező új birtokos család az Itáliában megszokott körülmények között kívánt élni, ezért a korábban itt állt, részben már elpusztult főépületet átépítette és az itáliai gyakorlat szerint falfestményekkel, mozaikokkal díszítette. Körítőfallal övezett, monumentális temetkezőhelyét is itáliai példák nyomán építette meg.

Források: [1], [2], [3], [4], [5]

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is