Tudomásul kell vennünk, hogy nem a Balatonnal van a baj, hanem a Balatonról való gondolkodásunkkal, azzal, hogy egyre inkább elvenni kívánunk (jó időben jó helyen lenni), de adni (időt, energiát, pénzt áldozni) nem akarunk. A Balatonnal kapcsolatos problémák pedig így csak sokasodnak, mindenki a másikra vár, illetve a saját pecsenyéjét sütögeti. Csoda e, ha évről-évre egyre fogy a vendégek, az üdülőtulajdonosok, az itt boldogulni kívánó vállalkozók (a munkahelyek) száma, s hogy végső soron minden eladó, de nincs, aki mindezt a gondot a nyakába vegye? Tudjuk: varázsütésre semmi nem fog megváltozni, de amennyiben kezet nyújtunk egymásnak, vendégek, vendéglátók és helyi polgárok, legalább megmutathatjuk, van-e bennünk valami közös? A szándék…
De nagyon előre futottam! Mindehhez, előbb fel kell tenni az alapvető kérdéseket, a válaszokat pedig kinek-kinek, magának kell megadnia. Ahhoz, hogy mindeközben ne csapjuk be, ne álltassuk magunkat, szükség van szókimondó, közös gondolkodásra és mindehhez egy közös célra, melynek megvalósulása érdekében cselekszünk!
Tudunk-e ilyet? El tudjuk-e képzelni, hogy egy tavaszi – kora nyári – napon legalább 200 000 vendég, és helyi lakos, kéz a kézben körbeölelje a Balatont, miközben a vízen és a légtérben is pezseg az élet, benépesül a láthatár, s e sokadalom együtt zárja szívébe a Balatont? Kell-e ennél jobb hívó szó – rekordkísérletre, hosszú hétvégére kihegyezett program – mint vendégcsalogató? Ja, hogy már egyszer megkísérelték és végül meg sem próbálták? Vajon miért? Beszéljünk róla? Kudarc lett-e volna, ha nem ér össze a lánc elsőre, ha lett volna 5, vagy 50 ezer ember híja, de mára a hibákból okulva, hagyományos szezonkezdő rendezvénnyé vált volna?
Egyáltalán: hány kilométernyi, szabadon megközelíthető partszakasz van ma a Balatonon? (Mennyi került kisajátításra?) Hány méter is az annyi (a parthoz legközelebb eső sétány), mennyi jelentkezőre lenne valóban szükség? A helyi és környékbeli lakosság hány százaléka csatlakozna egy ilyen lokálpatrióta kezdeményezéshez? Magyarán: mennyi vendéget kellene a partra csalni, vendégül látni? Van egyáltalán ennyi szállás a régióban? Mennyi helyi adóbevételt hozna ez a helyi önkormányzatoknak? Ugyanennyit visszaforgatnának-e a rendezvény szervezésre? És végül a legfontosabb: a vendéglátók képesek-e egységesen erre a hétvégére diszkont kedvezményt biztosítani szolgáltatásaikra? Fel tudják-e fogni e közösségi giga-programot, mint egy óriási helyi utazási kiállítást, ahová nem kell kitelepülniük, mert helybe jön a látogató?
És így tovább, sorjáznak a kérdések. Én már feltettem őket magamnak és válaszokat is találtam a továbblépéshez. De a Balatoni Sokadalom nem rólam szól, hanem a csatlakozókról, a közösség erejéről, az áldozathozatalról, nem utolsó sorban Balaton jövőjéről és jelenéről. Nem lesz egyszerű az biztos: kibúvót találni! És aki kimarad, vajon miről marad le?
(Folytatása következik!)