A Balatoni Sokadalom és Karnyújtásnyi Balaton időtényezői

szerző: Varga Iván · 2011. október 22.
1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat. átlag: 5.00)
Loading ... Loading ...

Ha nem is igaz feltétlenül, hogy, hogy az idő pénz, az már biztos, hogy nem adják ingyen. A Balatoni Sokadalom lehetséges időpontjairól való hangos gondolkodás is azért csúszott, majd egy hetet, mert valamelyest – előbb – le kívántam zárni a „Balaton 1000 csodája” első évét: a napokban tettem közzé a 101-ik bejegyzést. (Nem ígérem, hogy az év hátralévő részében nem tálalok csodákat, de mostantól jobban ráfigyelek a másik projektre, az nem várhat tavaszig!)

Szóval, a „Karnyújtásnyi Balaton” szempontjából igaza lehet BéZSé-nek: ő azon az állásponton van, hogy a válság hatására az emberek százszor meggondolják, mikor induljanak el, ha egyáltalán rábírhatóak, hogy lelátogassanak a Balatonra. Szerinte a (számunkra fontos) nagy többség évente egyszer szánja el magát erre egy hosszú hétvége erejéig. (A trendek és felmérések őt igazolják: egyéjszakássá kezd válni a Balaton belföldi tömegturizmusa.) Abban, hogy két hétvégére nem csalható le a kellő tömeg – megfelelően csábító ajánlatok birtokában – vitatkoznék, mivel „kincstári optimistának” kell lennem ez ügyben.

Mindjárt ki is fejtem miért: ha elfogadom BéZSé felvetését, hogy az egyetlen időszak mikor kellő számú ember tartózkodik a parton, az a főidény, le kell mondanom az a Balatoni Sokadalom megvalósításáról, mert annak  – csak az előszezon közepén, végén van értelme. (A Karnyújtásnyi Balaton adja a kuriozitását, tömegjellegét, az abban résztvevők – a kapott kedvezmények révén – pedig a „Balaton Expo” közönségét biztosítják.) Magyarán, nem kis szervezési munkával, július-augusztusban is megrendezhető a Balaton körbeölelése, feltehetően az élőlánc „minden nehézség nélkül” meg is alkotható. Tehát szinte biztosra vehető, az épp lent üdülők és a helyiek mozgósításával, meglenne a rekord is, meg felemelő jó buli lenne… De, ebben nincs akkora kihívás, és nincs akkora marketing értéke, mintha ezt korábban, (a még valószínűleg nem „fürödhető” Balaton vonzásában) tennénk. Az élőlánc önmagában „csak” a Balatont szerető embereket hozza össze, a Balatoni Sokadalom pedig összerántja, hozzárendeli a vállalkozói és civil szférát is, az önkormányzatokat, szóval azokat a tényezőket, akik a Balaton jövőjét kell, hogy alakítsák, akiknek a pozitív hozzáállása nélkül, aligha változik valami, amiért érdemes lehet továbbra is és akár gyakrabban, akár hosszabb időre a Balatonra járni.

Mindezért komoly dilemmába estem: most akkor mi legyen? Ha a biztosra megyünk, az amúgy is „lent lévő” emberekre kell építenünk, ki kell szúrni azt a hétvégi napot, amikor amúgy is fesztivál túltengés van a parton és (jó értelemben) rászervezni az összefogni vágyó tömegeket. Ez is egy járható út, sőt, lehet az is marad, ha előtte a főpróbán már nem érünk el teltházas sikert, korábban meg nem valósul meg a Karnyújtásnyi Balaton:)

Arra jutottam, hogy az előszezoni Balatoni Sokadalom alatt megkísérelhető a Balaton körbeölelése, ha másnak nem, főpróbának jó lesz, és jó esetben a résztvevőknek hosszú hétvégére kínált kedvezmények és nyári előfoglalási lehetőségek, levonzanak annyi embert, amennyivel neki lehet esni a „karnyújtásnak”, illetve ennyi emberre már megéri jelentős kedvezményt adniuk a szolgáltatóknak, érdemes országos kampányba kezdeni. (Nem is beszélve arról, hogy amúgy sincs “garancia” arra, hogy ami eddig nem sikerült, kapásból összelőjön!)

Ha meg nem érnek össze a karok, legalább minden „önkéntes szervező” (mintegy 20 ezer főnyi) résztvevő tudni fogja legközelebbi helyét és feladatát, mi meg megtudjuk, pontosan hol vannak a gyenge pontjaink, melyekre a főszezonban „rá kell gyúrnunk”!

A jövő évi munkaszüneti napok ismeretében tehát a Balatoni Sokadalom időpontjául két hosszúhétvége kínálkozik: 2012-es május elsejei (kedd), és a pünkösdi (május 28) hétfői.

Korábban, még nincsenek vízen a hajók, nem járnak keresztbe és kasul hajójáratok, illetve a márciusi-áprilisi utazási kiállításokon jól lehet promotálni a lehetőséget, az eseményt. Később pedig már késő lehet a főszezoni foglalásokat megejteni a helyszínen meggyőződve a lehetőségekről és a szolgáltatások minőségéről. (Addigra elmehet ez a hajó!)

A későbbi időpont ellen szól, az is, hogy a kimondottan az eseményre érkezőket el kell tudni szállásolni, ilyenkor még van ennyi szabad hely…

A két időpont közül a szolgáltatókkal konzultálva érdemes dönteni, azzal a megkötéssel, hogy a május 1-i hosszúhétvégéhez köthetők inkább (13, vagy 17-i) esőnapok, illetve hétvégék, akár a Balatonátúszásnál.

Úgyhogy szerintem „Balatoni Sokadalom és Balaton-átölelési rekordkísérlet“„lesz ennek az akciónak a hivatalos neve, a Karnyújtásnyi Balaton meg megmarad főszezonra begyakorolt kötelező gyakorlatnak, ha a szabadon választott gyakorlatunk nem sikerülne tökéletesre:)

Balatoni Sokadalom: kérdések a “Karnyújtásnyi Balaton” kapcsán

szerző: Varga Iván · 2011. szeptember 16.
1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (Még nincs szavazat)
Loading ... Loading ...

Tudomásul kell vennünk, hogy nem a Balatonnal van a baj, hanem a Balatonról való gondolkodásunkkal, azzal, hogy egyre inkább elvenni kívánunk (jó időben jó helyen lenni), de adni (időt, energiát, pénzt áldozni) nem akarunk. A Balatonnal kapcsolatos problémák pedig így csak sokasodnak, mindenki a másikra vár, illetve a saját pecsenyéjét sütögeti. Csoda e, ha évről-évre egyre fogy a vendégek, az üdülőtulajdonosok, az itt boldogulni kívánó vállalkozók (a munkahelyek) száma, s hogy végső soron minden eladó, de nincs, aki mindezt a gondot a nyakába vegye? Tudjuk: varázsütésre semmi nem fog megváltozni, de amennyiben kezet nyújtunk egymásnak, vendégek, vendéglátók és helyi polgárok, legalább megmutathatjuk, van-e bennünk valami közös? A szándék

De nagyon előre futottam! Mindehhez, előbb fel kell tenni az alapvető kérdéseket, a válaszokat pedig kinek-kinek, magának kell megadnia. Ahhoz, hogy mindeközben ne csapjuk be, ne álltassuk magunkat, szükség van szókimondó, közös gondolkodásra és mindehhez egy közös célra, melynek megvalósulása érdekében cselekszünk!

Tudunk-e ilyet? El tudjuk-e képzelni, hogy egy tavaszi – kora nyári – napon legalább 200 000 vendég, és helyi lakos, kéz a kézben körbeölelje a Balatont, miközben a vízen és a légtérben is pezseg az élet, benépesül a láthatár, s e sokadalom együtt zárja szívébe a Balatont? Kell-e ennél jobb hívó szó – rekordkísérletre, hosszú hétvégére kihegyezett program – mint vendégcsalogató? Ja, hogy már egyszer megkísérelték és végül meg sem próbálták? Vajon miért? Beszéljünk róla? Kudarc lett-e volna, ha nem ér össze a lánc elsőre, ha lett volna 5, vagy 50 ezer ember híja, de mára a hibákból okulva, hagyományos szezonkezdő rendezvénnyé vált volna?

Egyáltalán: hány kilométernyi, szabadon megközelíthető partszakasz van ma a Balatonon? (Mennyi került kisajátításra?) Hány méter is az annyi (a parthoz legközelebb eső sétány), mennyi jelentkezőre lenne valóban szükség? A helyi és környékbeli lakosság hány százaléka csatlakozna egy ilyen lokálpatrióta kezdeményezéshez? Magyarán: mennyi vendéget kellene a partra csalni, vendégül látni? Van egyáltalán ennyi szállás a régióban? Mennyi helyi adóbevételt hozna ez a helyi önkormányzatoknak? Ugyanennyit visszaforgatnának-e a rendezvény szervezésre? És végül a legfontosabb: a vendéglátók képesek-e egységesen erre a hétvégére diszkont kedvezményt biztosítani szolgáltatásaikra? Fel tudják-e fogni e közösségi giga-programot, mint egy óriási helyi utazási kiállítást, ahová nem kell kitelepülniük, mert helybe jön a látogató?

És így tovább, sorjáznak a kérdések. Én már feltettem őket magamnak és válaszokat is találtam a továbblépéshez. De a Balatoni Sokadalom nem rólam szól, hanem a csatlakozókról, a közösség erejéről, az áldozathozatalról, nem utolsó sorban Balaton jövőjéről és jelenéről. Nem lesz egyszerű az biztos: kibúvót találni! És aki kimarad, vajon miről marad le?

(Folytatása következik!)

Ólvasói üzenetek, az ólvasókhoz:)

szerző: Varga Iván · 2011. június 18.
1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (Még nincs szavazat)
Loading ... Loading ...

“Kedves Balaton imádók! Jó lenne ha ezt minden magyar elmondhatná magáról, de ahhoz előbb el kell utazni, fel kell fedezni a Balatont. Bárcsak mindenki számára adott lenne a lehetőség, hogy ezt életében többször is megtehesse, hiszen ez a Mi Kis Magyar Tengerünk. Nagyon jó dolognak tartom a csodakeresőt, hiszen ez mindenkinek valami mást jelent. Felfedezni valami újat és ezt másokkal megosztani. Ehhez sok sikert kívánok!

Én ezzel a gyönyörű vitorlás fotójával, melyen barátnőm jóvoltából tölthettem el pár csodálatos napot szeretnék mindenkinek nagyon kellemes nyarat kívánni!
Flóring Mónika

(S ha már képekkel üzentek, s mivel hozzászólásban képeket küldeni nem lehet, csak a “csodajánlóval”, mely itt található, itt közlöm az egyik támogatónk által beküldött képeket, mert valóban csodálatosak. Az “békaszemléletű” felvételek perspektívája olyan, mintha valóban egy tenger partján hallgatnánk az egymást érő hullámok játékát!)

“Mellékelten küldöm a képeket, melyet 2011. 06.16-án Ceelard fényképezett.

Üdvözlettel:
Gál Éva
06-30-992-0409
www.catamaranapartman.hu
CATAMARAN APARTMANHÁZ”
8600 Siófok, Wesselényi u. 52/a”

A pad, Balatonszemes, Dél-Balaton

szerző: Varga Iván · 2011. június 10.
1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (Még nincs szavazat)
Loading ... Loading ...
# 13, A pad, Balatonszemes , “A Dél-Balatoncsodái” és “A Balaton épített csodái” jelöltje.
EZ, a bejegyzés az eddigiektől elütő hangvételű és szerkezetű, úgy találtam: de jól mutatja miben is rejlenek a Balaton igazi csodái! (Küldjetek minél több ilyet!)
Más mint a többi! Nem tucat-termék, nem személytelen gyári egyen pad, nem múltból örökölt, műkőre vagy csőre szerelt szocreál. Nem, egy cseppet sem az! Igazi kézi munka, egyedi darab, amilyenből nincs több, sem parkokban, sem tereken. Ilyen csak ez az egy van. Igazi saját kreáció, saját műhelyből, saját szerszámokkal, sajátos célokra.
A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE!
[Megtalálása 1, illetve 3 pontot ér!]

Mikor elkészült vele, készítője kiválasztott neki egy jó helyet, ahol nem zavar senkit, ahol alig látszik, szinte megbújik a bokrok s az akácok fedezékében. Ahonnan viszont jól látni mindent, az őszödi templomtornyokat, amelyek az összesűrűsödő lazúros párában olykor szinte lebegni látszanak, az odavezető út fasorait, a somogyi szelíd dombhajlatokat, s a falun is túl a nagy kékséget, ahol már nem mindig érzékelhető a határ az ég és a víz kékje között, s amelyből sejtelmes bársonyossággal, mint mesebeli cetek háta, emelkednek ki a habokból a tihanyi félsziget zöld magaslatai. Jó eltűnődni e faluhatáron, a föld mélyről jövő, nyers illataiban fürödni lágy, langyos hajnalokon, vagy megtisztulni az alkonyat lebukó aranyló sugarában.

Olyan egyszerű ez a pad, mint amilyen egyszerű és természetes a hely, ahol áll. Nem cifrára faragott, puccosra cizellált, csak egy sima deszkából fabrikált szerény és racionális ülőalkalmatosság, amely csupán azzal, hogy pihenő helyet kínál a balatoni táj csodálatára, már a padok sorában is előkelő helyet érdemel. Úgy tűnik, mintha mindig várna valakit, egy megfáradt vándort, vagy a faluszéli parcella szorgos művelőjét, és kérné, álljon meg egy szusszanásnyira, hordozza körül tekintetét e fenséges tájon, vegye észre mindazt a temérdek szépséget, ami csak látókörébe kerül. Hisz nincs is felemelőbb, mint kémlelni a végtelent, s közben álmodozni, elmélkedni, megfejteni évmilliók rejtélyeit, s belelátni a jövő talányos titkaiba. Vonz a föld és tiszteletet parancsol. Megnyugtat és bátorít, erőt ad, életet és megélhetést. Nagy kincs, a legnagyobbak között is talán a legnagyobb. Mindig ugyanaz és mindig más, csak ezerszínű ruháit cseréli szüntelen az évszakok körforgásszerű váltakozásában. Mikor tavasszal zsendül a vetés, mint smaragd csillog drágakőnél fényesebben, selymes szőnyegként elterülve lábunk előtt, csípős frissességet hintve szerte szét, majd aranyszőkén hullámzik aratáskor a délibáb alatt, az új kenyér illatával elegy, ősszel meg fanyarul barnállik, rozsdásodik, s a kukorica leveleivel susog reménnyel és hittel teli ismerős dallamokat, karácsony táján meg a jeges hó elől a szeretet melegébe bújtatat.

Nyomom a pedált fölfelé kaptatva a falu felé. Az M7-esről a Toldi Miklós utcán át lekanyarodok balra a Kölcsey utcába, majd jobbra a Madáchba, a mézes utcája felé. Közben nem győzőm csodálni a módos, nyugatias feelinget sugárzó új családi házakat és mesés kerteket. Kicsit irigylem is néha joviális nyugalmukat, a látszólagos gondtalan jómód, meg a helybeliek mindennapi szorgos törődésének apró jeleit. Aztán befordulok a Bem utcába, és kerekezek odáig, ahol az aszfaltút végkép véget ér, s a házak is elfogynak. Itt, mintha elvágták volna, kitárul a széles és végeláthatatlan határ.

Lábam előtt hever az édes anyaföld, egy szépen művelt parcella formájában, s hátán a mindennapi kenyérnek való. Hát nem lenyűgöző? S egy kicsit beljebb az út végétől két akác fedezékében előbukkan ez a pad. Mióta megpillantottam, mindig visszatérek hozzá. Vonz a messzeség, a határtalan távlat tündéri látványa. Felszállnék én is képzeletben, messze, a távoli hegyeken is túlra. Majd ismét vissza a rögös jelenbe. Mintha magányos is lenne egy kicsit ez a pad. Mintha elhagyta volna valaki. Félve kémlelem, vannak-e a közelben? Lemerészkedhetek-e rá egy pillanatra? De soha sehol senki. Igen, mintha a magány padja lenne, vagy az elmélyülésé, mint ahogy az Isten házában szokás. De titkos légyottoké is lehetne akár.
Bár ha jobban szemügyre vesszük, azért mégsem tűnik teljesen elhagyottnak, hisz ép rajta a festés, nem ütött-kopott, nem viharvert, elfeledett. Zöld színe akár a május ébredése. Gondos készítője még egy csinos kis ládikót is fabrikált hozzá, egyik végéhez illesztve, amibe időnként tarthat valamit. Talán egy flaska borocskát, vagy a pipahuja kellékeit? Nagyon szeretheti a földet ott, a szemesi határban meg a kitáruló mesés távlatokat, a szent és „dicső természetet”!

Kicsit most azért bűnösnek érzem magam, hogy felfedtem ezt a titkot, a hely titkát, valaki titkát, az eldugott falu széli zug misztériumait. Így esetleg már mások is felkereshetik, megtörhetik a békés csendet, a természet nyugalmát és varázslatát. Ezer bocsánat érte! A kis pad ügyes mesterének még így, ismeretlenül is minden tiszteletem és elismerésem, s kérem, nézze el, ha biciklitúráim közben néha alkotásán megpihenek. Hiszen ha másban nem is, a táj csodálatában talán rokon lelkek vagyunk, s ezen a falu széli, nyílt szívű padocskán valahol padtársak is…

Lejegyezte: Varga Bótos Anna

Csak remélni tudjuk, hogy nem indít mostantól senki, különjáratokat e helyre, és aki leül ott elidőzni nem hagy maga után szemetet:) (Ne feledjük: valakinek a titkos, de csodás világába csöppenhetünk, becsüljük ezt meg!)

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<<
Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

Te hogyan szereted: mármint a Balatont?

szerző: Varga Iván · 2010. október 4.
1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (Még nincs szavazat)
Loading ... Loading ...
Te hogyan szereted: mármint a Balatont?
Ki, miért és hogyan is szert valamit: nem is yan könnyű szavakba és képekbe önteni. Különössen ha a Balatonról van szó. ahány ember annyi megközelítés meglátás, és mégis mennyi azonosság
clipped from grundaktiv.hu

Ha tőlem megkérdeznék, hogy melyik partot szeretem jobban, akkor valami olyasmivel felelnék, hogy. Hogy nekem a Balaton inkább köralakú, hogy hülyeség volna ennyire éles trendvonalat húzni föléje. Pedig tudom, hogy hatalmas különbségek vannak, és ha tehetném, az északi part alatt az óceán kezdődne, de legalábbis tenger. A déli partnak jó az édesvivű tó, a benne keringő homokszemcsék és a stégek. Az északihoz jobban illene a tengerparti fenyő, a csigaház a megszáradt tűlevelek között, a szőlősorokban is érezhető sós pára. Örülök az északi és a déli partnak is. És talán felfedezem majd a Kis-Balatont, a Zala völgyét, a Fonyód alatti dombokat is. Azt gondolom, hogy aki még nem látta az ezüsthidat, az talán még nem is élt igazán.

blog it

Te hogyan szereted: mármint a Balatont?

szerző: Varga Iván · 2010. október 4.
1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (Még nincs szavazat)
Loading ... Loading ...
Ki, miért és hogyan is szert valamit: nem is yan könnyű szavakba és képekbe önteni. Különössen ha a Balatonról van szó. ahány ember annyi megközelítés meglátás, és mégis mennyi azonosság
clipped from grundaktiv.hu

Ha tőlem megkérdeznék, hogy melyik partot szeretem jobban, akkor valami olyasmivel felelnék, hogy. Hogy nekem a Balaton inkább köralakú, hogy hülyeség volna ennyire éles trendvonalat húzni föléje. Pedig tudom, hogy hatalmas különbségek vannak, és ha tehetném, az északi part alatt az óceán kezdődne, de legalábbis tenger. A déli partnak jó az édesvivű tó, a benne keringő homokszemcsék és a stégek. Az északihoz jobban illene a tengerparti fenyő, a csigaház a megszáradt tűlevelek között, a szőlősorokban is érezhető sós pára. Örülök az északi és a déli partnak is. És talán felfedezem majd a Kis-Balatont, a Zala völgyét, a Fonyód alatti dombokat is. Azt gondolom, hogy aki még nem látta az ezüsthidat, az talán még nem is élt igazán.

blog it

Egy pad, egy kémény: Balaton másszóval

szerző: Varga Iván · 2010. szeptember 19.
1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (Még nincs szavazat)
Loading ... Loading ...

Egykedvűen esik, az embernek kimozdulni sincs kedve. Blogok között kergetek balatoni bejegyzéseket. Találtam is kettőt. Az egyiken egy kép fogott meg: pontosabban nem is a téma, mert azt már sokan sokféleképp “elkapták” így, hanem a hozzá fűzött sorok fogtak meg:

A Balatonnál jártam pár röpke pillanatra és persze sokkal meghatóbb lenne a kép, ha egy idős bácsi ült volna a padon, botjára támaszkodva, vagy egy fiatal pár egymást átkarolva, vagy egy kutya a gazdáját szimatolva, vagy egy zenész a szaxofonját fújva… de akkor éppen nem volt ott senki. Nem bánom.”

A másik munka egy kis próza:

“Alsóörsön máig fennmaradt az a furcsa öreg épület, melyet a “török adószedő házaként” emlegetnek a kis Balaton menti községben, s most is mutogatják pincéjét, ahová a dézsmát begyűjtötték. Áll érdekes, magas kéménye is, amelyet turbánra emlékeztető gombos dísz koronáz. Igaz, hogy a tudósok nemrég megállapították, hogy az épület jóval korábbi eredetű, késő gótikus udvarház, és az is igaz, hogy jellegzetes kéményét meg jóval a török idők után, csak a XVIII. században építették. A ház azonban már állt a török időkben, s ki tudja, nem lakott-e benne muzulmán adószedő? Azt meg ki merné határozottan állítani, hogy azt a furcsa formájú kéményt nem éppen a defterdár kéményre szállt turbánjának emlékére építették?” – A választ itt tudhatjátok (talán) meg.

Vérfarkasról már hallottam mostanában, node halfarkasról? Ráadásul nagyról és a Balatonnál?

szerző: Varga Iván · 2010. szeptember 6.
1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (Még nincs szavazat)
Loading ... Loading ...
Nem ragozom: imádok hozzám hasonló megszállottakra bukkanni, akik a Balaton minden zugát képesek felderíteni valamilyen nemes ügy érdekében. Na ilyen “sorstársra” akadtam egy blogot vezető balaton-felvidéki  madarászban.
clipped from bakony-balatonbirding.blog.hu

Benéztem a Belső-tóhoz is de csak a szürkemarhák kérődző csapatával találkoztam,meg pecásokkal.A légtérben fecskék jöttek-mentek itt még vannak bőven.Veszprémben már elég ritkán kerülnek szem elé
Már éppen indultam volna de valami balhé tört ki a sirályok közöt a Balaton közepén és a hangoskodásuk felkeltette a figyelmemet.Egy sötét színű nagyobb madár kergetett egy sirályt rendkívül erőteljesen,agresszíven a többiek meg rárepüléssel próbálták védelmezni ill.a támadót elkergetni.Amely abba is hagyta mert a sirály kiejtett valamit a csőréből és neki csak ennyi kellett és leszállt a vízre zsákmányával.Rögtön tudtam ,hogy egy halfarkast láttam meg (életemben először)!Gyorsan kerestem egy nyugodt helyet és le sem vettem a szememről a távcsövet
A szárnyvégein nagyon feltűnő fehér folt volt kívül ,belül,jól látszott messziről is.
Méretileg a nagy sirályokhoz közelít

blog it

Értekezés a balatonrendesi velős pirítós és a Káli-medence mibenlétéről

szerző: Varga Iván · 2010. augusztus 30.
1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat. átlag: 5.00)
Loading ... Loading ...
Ehhez (mármint az alábbi blogbejegyzés ajánlóhoz) nincs nagyon mit hozzátenni, talán csak hogy kicsit tágítva kört Szentantalfán és Monosapátiban is találkoztam igen csak fogra való velős pirítóssal… Meg örülök, hogy egyre többen írnak rajtam kívül is a Káli-medence csodáinak mibenlétéről (ezekről egyfajta kulináris aspektusból az alábbi linkre kattintva olvashatunk)!
clipped from teknosleves.blog.hu

A legfrissebb és leg-leg-leg: velőspirítós a balatonrendesi kocsmában.
Erre általában rávágják, hogy nem is, mert a gyulakeszi velőspirítós a legjobb. (Gyulakeszi Tapolca alatt van, szóval egy régióban konkurálnak). Ezzel nem tudok egyetérteni: a gyulakeszi tojásrántotta jellegű, könnyű és könnyen felejthető. A rendesi viszont, abban minden benne van. Hagyma, paprika, só, bors, szerecsendió és még több fűszer, amit nem árult el a bácsi. Mellé erős pistát kínálnak, teljesen jogosan. Valamint nagyfröccs nélkül elképzelhetetlen, amihez a bor a szomszédos Varga pincészetből érkezik, nagyon finom.
A velőspirítósból egy adagon csak a nagyon szerelmesek osztozzanak, mert meglehetősen addiktív. „olyan méreg, amire jó rászokni”.
Velősp.: 350.- (két nagy szelet), nagyfröccs: 140.-
blog it

“Béka, nyugalom”

szerző: Varga Iván · 2010. augusztus 17.
1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (Még nincs szavazat)
Loading ... Loading ...
Mai blogbejegyzés-ajánlónk egy kevesek által ismert világba vezet, de mint kiderül a kevesek között is vannak kevesebbek…
clipped from graffalo.blog.hu
Visszatértem. Addig, míg nem voltam itt, egy – többé-kevésbé – másik Magyarországban voltam. Ott, ahol mitológia nélkül nyaldosta sok víz a partjainkat, ahonnan elindulni és megérkezni is öröm. Ahol – kevés kivételtől eltekintve – csak azokkal találkoztunk, akivel akartunk, és nagyon örültünk nekik.
Persze ide is türemkedik be a másik Magyarország, például Almádiban, Nobilis Kristóf kikötőjében, ahol az úri közönség táncol, és épp ötször annyit kérnek a kikötésért, mint bárhol máshol – és nem is titkolják, hisz a kikötő biztonsági őre mondta – azért, hogy ne is jöjjön oda senki. És, tette hozzá már a kikötőmester, a külsős vacsoravendégeknek se örülnek, ő inkább a Liget vendéglőt ajánlja két lépéssel arrébb. Vihar, szél nem számít, pedig csak annyit kellene kiírni a víz felől: magánterület, csak klubtagoknak. Ez egyértelmű beszéd, nem kell sunnyogni és eloldalogni. Persze, lehet, hogy csak mindenkinek rossz napja volt.
blog it